~†OneDirectionerDream†~ -Harmadik rész- A 'nemrandi'
A mobilomon öt percenként ellenőrzött idő most 14:52 volt. Görcsbe rándult a gyomrom, amikor arra gondoltam, tíz perc múlva már egy nálam cseppet híresebb emberrel fogok beszélgetni, aki bármit, amit elmondok neki, elmondhat a sajtónak, a producereinek, meg ki tudja, kinek még. Nem baj, nincs gond. Danielle Felice Belle meg fogja csinálni. Egy nagyot sóhajtottam, amikor egy fiú egy csokor virággal a kezében elmegy előttem, átvág a parkon, majd kitárt karokkal odaszalad egy lányhoz (olyan hajat akarok, mint az övé! :c), aki megszagolta a virágokat, majd elmosolyodott, mondott valamit és a fiú nyakába ugrott. Ja, csakhogy nekem nincs barátom, nem vagyok olyan szép, mint az a lány (hívjuk Annabelle-nek...az Annabelle szép név), nem randizom senkivel (vajon miért?) és most komolyan: egy hírességgel találkozom a parkban, és úgy nézek ki közben, mint egy túlméretezett barack. No comment, Dan. Miután csodáltam a cukiskodó párt, észbekaptam és ismét ellenőriztem az időt. Szinte kiesett szegény iPhone a kezemből, annyira remegtem a négy számjegy láttán: 14:59, jaj nekem.
Még ültem egy darbig és a park gyönyörű fűit csodáltam, majd újra... megnéztem az időt. 15:02. Na, gondoltam. Nem fog eljönni. Miért is akarna pont velem találkozni?!
Éppen elmélyedtem volna legértelmetlenebb gondolataimban, amikor hirtelen két kart vettem észre a vállaimon. Annyira megijedtem, hogy sikítottam és szinte eldobtam a táskámat. Hátranéztem, majd elállt a lélegzetem, amikor rájöttem, Harry Styles-t látom. Azért ellenőriztem, hogy egy kartontábla-e és megnéztem, van-e valaki mögötte. Nem, nem volt. Grat, Dan. Ő vigyorogva maga mögé nézett, majd nevetve megkérdezte:
-Van valaki mögöttem? - majd kezet nyújtott, mintha egy Bond filmben lennénk, és gyönyörű szemekkel üdvözölt- Szia..Dan, ugye? De csinos valaki...
-Öö, szia.. Köszi, te is jól nézel ki..- mondtam, bár a kijelentésem kissé kérdésnek hangzott. Végig a földet bámultam lesütött szemekkel. Tudtam, hogy izgulni fogok, de hogy ennyire?!
-Nyugi, nincs gáz, nem foglak bántani. -emelte fel a kezeit megadó módon, majd egy huncut mosolyt villantott.
-Nem az, csak..izé... Az van, hogy... - Dan, ember, ne tőmondatokban!!!- Én nagyon félénk vagyok.. Ráadásul nem is ismerlek, szóval...bocsi..
-Már megijedtem, hogy valami a torkodon akadt. Még a végén lecsuknának. Na, most nyugodj meg, nincs miért félned, eddig idegen voltam, de most megismerkedünk, szóval nem kell megijedned. Régebben én még félénkebb voltam, de az X-Faktorban beleszoktam, hogy ismeretlenekkel találkozom. Volt olyan, aki odajött hozzám, megkérdezte, merre találja a mosdót, aztán leesett neki, hogy én nem a személyzet tagja vagyok, hanem egy fellépő, elkezdett ugrálni, visítozott, aztán elszaladt.-húzta össze a szemöldökét.
-Én belőled néztem volna ki utoljára, hogy félénk voltál...-mondtam őszintén.
-Pedig az voltam...Sőt, még valamennyire az is vagyok, csak már annyira nem mutatom ki, mint te, én tudom takarni.-vigyorgott.
-Jól van, na! -nevettem el magam.- Danielle Felice Belle vagyok.
-Wow, de szép név. Az én nevemet valószínűleg már tudod, de azért bemutatkozom: Harold Edward Styles vagyok, de ha így hívsz, elrohanok, szóval hívj csak Harry-nek vagy ahogy akarsz. Te mennyi idős vagy?
-Oké, Harry. 17 éves vagyok, májusban leszek 18.
-Én 20, a február lesz az én hónapom. Akkor te még kiskorú vagy...Akkor át kell kísérjelek az úttesten? -nem nevetett, de a szemein láttam, hogy ez csk idő kérdése.
-Ja, légyszi. Most lehet, hogy full idiótának fogsz nézni a kérdés miatt, de ezt tudnom kell. Miért pont velem akartál találkozni?
-Hm. -köhintett, majd, elfordult.- Pár napja ugyanitt találkoztunk, és hát, nem voltam a legszimpatikusabb formámban. Egy kicsit összevesztem az egyik sráccal és emiatt bunkó voltam veled, Iagzából meg sem érdemelném, hogy újrapróbálhassam. De a kérdésedre válaszolva: egyrészt bizonyítani is szeretnék, hogy nem egy olyan neandervölgyi vagyok, mint amilyennek megismertél. De a legfőbb ok az, hogy nagyon nagy szimpátiával fordulok feléd. A fiúkon kívül kevés emberrel tudok barátkozni, hiszen állandóan velük vagyok, és most itt a lehetőség, hogy legyen egy olyan barátom, aki nem a reflektorok miatt barátkozik velem. Mert a legtöbben csak ezért tennék. -magyarázta. A kifinomult stílusán csodálkoztam, hiszen fiatal partiállatoknak néznek ki a többiekkel együtt. Elmélyedtem a mélykék szemeiben, majd egy mosolyt villantottam a föld felé.
-Ez...ez aranyos. Velem még senki nem akart barátkozni. Most meg ez...Mármint hogy érted, te nem egy kicsit vagy híresebb nálam, most meg ideállítassz és közlöd, hogy szimpatikus vagyok. Köszönöm, ez sokat jelent.- mosolyogtam rá.
-Na látod, most én magyarázkodtam, és már rögtön elűztem a félénkséged. De hölgyem, nem ülünk be valahova? - vigyorgott, majd felállt a padról és felém nyújtotta kezét. Mosolyogva odanyújtottam, majd mikor felálltam, elengedtem, és követtem. De közben észrevettem, hogy a közelségébn tényleg felszabadulva érzem magam, amit csodálok. Az outfitjén legeltettem a szemem, hiszen az ízlése is egy cseppet kifinomult. Szív mintás inget, zakót, fekete csőfarmert és Chelsea csizmát viselt. A nyakában egy apró, papírrepülőt formázó medál lógott ezüstláncon.
Elvezetett egy étterembe, ahol minden asztalon gyönyörű bordó terítés volt. Oldalról rápillantottam, megrángattama kezét, majd kérdőre vontam:
-Miért jöttünk étterembe?
-Ha már egy ilyen szép lánnyal találkozhattam, adjuk meg a módját. - kacsintott rám, majd megfogta a kézfejemet és egy asztalhvezett, kihúzta a széket, majd velem szemben leült és a kezembe adta az étlapot.
Kikerekedett szemekkel bólintottam, miközben azon kattogott az agyam, hogyan tudnám magam ez alól kihúzni? Én nem eszem mások előtt!
-Harry, muszáj ezt?
-Mit?
-Étteremben enni... Én.... én nem szeretem az éttermeket.- amint kimondtam, meg is bántam, most tök hülyének néz és azt hiheti, hogy nem bírom. -De ez szimpatikus, maradhatunk.
-Dan, látom, hogy nem stimmel valami. Megyünk máshova, nyugi. Nem kell csak azért tt maradni, mert én ide hoztalak. Nyugi, ténnyleg. Figyu, értem, félénk vagy, kajáljunk nálam, a srácok is tt lesznek, pizzázunk meg röhögünk, sztorizgatunk, megismerkedhetnél velük. Biztos bírnának.
-Na, az szuper lenne!- megkönnyebbülten elmosolyodtam.