~†OneDirectionerDream†~ Második rész- Előkészületek

-Ekkora hülyeséget is csak én tudok álmodni.... Jól van, Dan...-motyogtam magamban.

Hirtelen hangos zenét hallottam a földszintről. Lementem megnézni, mi az. Bria-t a nappaliban találtam, egy hangfallal, egy zacskó chips-szel és éppen a vetítőt próbálta ráirányítani az erre a célra kialakított részen a giga nappalinkban. Én soha nem használom a házimozi-rednszert. Bria annál gyakrabban.

-Minek bömbölteted szerncsétlent..?

-Szép jó reggelt, drága nővérem...-mondta gunyoros mosollyal az arcán.

-Bocs, csak rosszul aludtam plusz iszonyat nagy hülyeséget álmodtam.-mondtam megdörzsölve a szememet.-Na gyere ide, hugi, szükségem van egy ölelésre.

-De csak napi egy van ingyen tudod...-vigyorgott, majd odarohant hozzám ég megölelt.-Na és, mit álmodtál?

-Te is ott voltál...és Rob is, és az én cuccaimban jöttél és elmentünk a parkba és fagyiztunk aztán jött Harry Styles és először bunkó volt, aztán meg kedves és rámmosolygott aztán rámírt Facebook-on, aztán kikészültem és elmentem aludni - hadartam el neki egy levegővel.

-Ööö, először is: tudomásom szerint nem vagy robot, szóval ne viselkedj úgy, és másodszor: Dan, ne ijedj meg, deeee... ez nem álom volt.-harapott bele a szájába.

 És kikészültem. Kész. Harry Styles, aki cseppet sem érdekel, nem tudom, ki ő és még csak nem is hallottam róla, csak drágalátós húgomtól, találkozott velem, rámírt Facebook-on és akar még velem találkozni. Mondjuk, ezzel a hajléktalan frizurával nem a legszimpatikusabb ember a városban, de hát, ízlések és pofonok. Várjunk! Most komolyan, ez nevetséges. Egy híresség minek akarna VELEM találkozni?! Ismétlen hangsúlyozva: EGY HÍRESSÉG. Pff...Ez egy kamu, egy nagy átverés. Csak valami show-ba kell neki. Nem baj, akkor kap show-t!

-Ja, jó, oké. Jó mozizást, hugi. Én felmentem a szobámba.

-Oksi, köszi.-küldött egy puszit, majd visszafordult munkálkodni a projektorral.

 Felrohantam a szobámba, benyomtam a notebook-om. Pár perccel később már a Facebook-omat ellenőriztem, hogy jól emlékszem-e az üzenetre. Mondjuk, lehet hogy kamu és csak egy szemtanú írta.... Ajj, Dan, ő honnan tudná a neved?! Sőt, Robét...

Miután megbizonyosodtam arról, hogy létezik ilyen üzenet a fiókomban, kijelentkeztem és rápörögtem Harry-re. Keresgettem, mi a születési neve, helye, életkora, információk a csládjáról. Találtam képeket, blogokat és most már biztos, hogy ő volt az. A bandáról is megtudtam egy csomó dolgot. Amint ezekkel kész lettem, elégedett félmosolyra húztam a szám, majd fogat mostam, lezuhanyoztam, feltekertem egy törölközőbe a hajam és feltettem egy arcpakolást.

 Elkezdtem kirámolni a szekrényem. Valami nem túl gyakran látható ruhámat szerettem volna felhúzni. Végülis egy barack- vagy halványrózsaszín szerű peplumruha, egy ugyanilyen meghatározhatatlan színű platformcipő, és egy hasonló ékszerszettem mellett döntöttem.

 Miután felöltöztem, írtam Facebook-on Harry-nek: ,,Az jó, persze, találkozunk még!;)''

Áttipegtem a fürdőszobámba, amit sminkelés, majd a körmeim lakkozása követett.

Mire megszáradt minden újrakenés (sokszor belenyúlok, na...), hallottam azt a pittyegő hangot, ami az üzenetet jelzi FB-n. Na, vajon ki írt? 

Ez volt Harold szövege: ,,Na, végre visszaírtál! :D Azt hittem, már megijedtél és nem mersz írni. :D Ma három körül a parkban megfelel? Van arra egy jó vendéglő, elmehetnénk, ha akarod.  :)''

Mire én: ,,Ugyan már, nem vagyok én ijedős. :D Ööö, persze, ott leszek, ne aggódj. ;)'' Majdnem odaírtam azt is, hogy ,,adok én neked show-t, aranyom'', de inkább nem tettem. És valószínűleg jobb is így.

 Visszarohantam a fürdőbe, leszedtem a törölközőt a fejemről, hajvasalóval hullámossá varázsoltam a tincseimet, majd a végükre színezőport tettem. Méghozzá az is barack. Maradjunk stílusosak. 

 Mikor mindennel kész voltam, tűrhetőnek bizonyult a kinézetem, -beleértve a ruhát, a cipőt, a sminket, a kiegészítőket és a hajamat- visszarohantam a szobámba, megnézni az órát. Elkerekedtek a szemeim, mert az órám háromnegyed egyet mutatott. Leszaladtam (pontosabban lassan letipegtem) a lépcsőn és egyenesen a konyha felé vettem az irányt, ahol szintén van egy digitális óra. Ugyanazt mutatta. Bekiáltottam Bria-hoz is az időről kérdezve, mire visszaordította, hogy ,,Süt a nap... jó, na, 12:48!''. Ekkor megálltam, kipréseltem egy ,,Kösz''-t, majd visszamentem a szobámba, ahol azon elmélkedtem, most vagy London összes a közelemben lévő órája meghibásodott, vagy tényleg ennyi az idő? Bár, mondjuk ki tudj, mikor keltem fel, meg ugye, én és a készülődéseim...

 Bekukkantottam apu dolgozószobájába, de nem találtam ott. Anyu sem volt a ,,kiálltási termében'', ahogy ő hívja a galériát, ahol a festményeit és rajzait készíti, illetve rakja ki. Bementem Rob-hoz. Valamit tanult (ergo olvasott), közben fejhallgatójából bömbölt a zene. Megböktem a vállát, mire ijetében felugrott és letépte fejéről a fejhallgatót.

-Uhh, bocs, hol vannak anyuék?-kérdeztem, miután megveregettem a vállát.

-Anyu pár festményét eladja, plusz apu konferenciára megy, addig anyu dolgozik....Mi ez a cucc rajtad?! - húzta össze a szemöldökét.

-Ja...öö.izé... csak egy barátommal találkozom...-csavargattam egy hajtincsemet.

-Aha... egy barátoddal... oké, nem akarom tudni. Csajdolgok..Pff...-legyintett, majd odahajolt, nyomott egy puszit a homlokomra. -De aztán vigyázz magadra, és ha hozzád nyúl vagy arról kezd el beszélni, milyen érdekes egy meteorológiai intézet, fújj rá paprika-spray-t, és szaladj el.

 Elnevettem magam, küldtem egy puszit, majd átmentem Bria-hoz. Na, őt -ellentétben Rob-bal- rögtön érdekelte, kivel találkozom.

-Ki az, na, légyszi, mooooondd eeeel! - rángatta a karomat.

-Ha hazajövök, elmondom, nyugi.- mosolyogtam kishúgomra, aki megölelt, majd visszaült a kanapéra és elindította a filmet. A One Direction This Is Us koncertfilmet vagy mit nézte.

-Egyébként -stoppolta le újra képernyőt-, csodás a cuccod! -mutatott ,,Like'' jelet a kezével.

Rámosolyogtam, majd elővettem a telefonom a táskámból, hoygy megnézzem az időt. 13:34, úgyhogy el jellett, hogy induljak, mivel még megveszem a pékségben a reggelimet, plusz fogselymet, hogy ne kajadarabokkal a fogam közt mosolyogjak a kamerákba, mert az túl romantikus lenne. 

 Visszatettem a telefonom a barack alakú táskámba, amit átvetettem a vállamon, majd elindultam. Kilépten az ajtón, elindultam kifelé a viktoriánus kapunk felé, ami automatikusan kinyílik. Elindultam a forgalmas utcán, egészen a pékségig siettem, ahol egy narancs-vanília ízesítésű croissant-ot választottam, leültem egy padra egy áruház előtt, ahol nyugodtan megreggeliztem, miközben zenét hallgattam. Mikor befejeztem, beszaladtam a drogériába, szereztem fogselymet, kifizettem, kerestem egy mosdót, hogy ellenőrizzem a kinézetem. Nem jobb, nem is rosszabb az otthoninál, azaz elfogadható. Nem volt szükségem fogselyemre, de nem baj. Elindultam, a parkban letelepedtenm egy szimpatikus padra, majd az idő ellenőrzése után (14:46) zenét hallgattam és We Heart It-eztem.