~†OneDirectionerDream†~ -Negyedik rész- A banda.
Követtem Harry-t ki az étteremből, át az utcákon.
-Én nem tudtam, hogy nem szeretsz éttermekben enni. Ne haragudj. -torpant meg, majd a szemembe nézett.
-Nem a te hibád, szólhattam volna, csak...tudod, hogy félénk vagyok. Bocsi, hogy elrontottam.
-Nem rontottál el semmit. Sőt. Az, hogy eszünk egy puccos étteremben, aztán meg elkezdünk dumálni az érdekes ottani dolgokról, nem tl poén. Viszont a srácokkal csak hülyülni lehet, biztos jóban lesztek. És ne legyél félénk, mert felzárnak a padlásra...
-Hova?! - álltam meg, majd kikerkedett szemekkel bámultam a lassan sírva nevető Harry-t.
-Csak húzom az agyad, nyugi. -ütött vállba gyengéden.
-Azért kéne egy kalapács...-néztem a földre, majd vigyorogva Harry-re.
-Meglehet.- bólogatott.- Ja, és a srácok miatt ne parázz, bírni fognak.
-Biztos?
-Biztos.
-És ha valami hülyeséget csinálok, és közlik a sajtóval, felkeresnek, eljönnek a házunk elé és az egész világ tudni fogja, ki az a Danielle Felice Belle, és hogy ő a világ legnagyobb bénája?- hadartam, mire Harry-ből kitört a nevetés.
-Nyugodj már meg. Mondom, maximum felzárnak a padlásra. Ott tartom a régi fogkeféimet.
-Ja...jó tudni.- néztem rá megvetően, persze hülyülésből, hiszen tudtam, ő is csak viccelődik.
Bekanyarodtunk egy sarkon, majd pár lépés után Harry előresietett, megállt egy kapu előtt és mosolyogva a házára mutatott. Szép nagy ház volt, nagyjából, mint a miénk.
Bevezetett a magas, fekete, átláthatatlan kapun. Amint beléptem, kiszúrtam, mennyi növény van itt.
-Kertésznek is tanulsz?
-Ja, csak titkolom. Észre lehet venni?-vigyorgott.
-Nem, kicsit sem. - vigyorogtam rá én is.
Miután becsukta a kaput, elindultunk a ház ajtaja felé. Kikeresett zsebéből egy kulcsot, a zárba tette, megforgatta, mire az ajtó kinyílt. Rámmosolygott, és befelé intett, jelezve, hogy arra vár, hogy bemenjek. Betipegtem a gyönyörű nappaliba, ahol szintén sok virág volt.Hátrafordultam, megvárva Harry-t.
-Ülj le nyugodtan, én hozok kaját. -mutatott a nappaliba, majd felkapott egy távirányítót és bekapcsolt egy hatalmas plazma Tv-t.
-Jójó. -Nem azt mondta, itt lesznek a srácok is. Mindegy, valószínűleg majd később érkeznek.
Hirtelen elkapott a nevetés, mert amint felpillantottam a képernyőre, láttam, hogy a Nickelodeon-on van, ahol a SpongyaBob Kockanadrág ment.
-Mi történt? - kiabáltki Harry konyhából.
-Ja, semmi, csak a politikai műsoron nevetek, ami a Tv-ben megy.- haraptam bele vigyorogva a számba.
Ekkor Harry lépteit hallottam, egy-egy tálat fogott a kezeibn, és egyet a kettő között egyensúlyozva. Chips, popcorn és bundás mogyoró.
-Nem tudtam, mit szertsz, úgyhogy hoztam, amit a srácokról tudom, hogy szeretnek.
-Nyugi, ezek a kedvenceim.
-Mondtam én, hogy jóban lesztek.Milyen piát hozzak?Van kóla, narancs, sör, whiskey, meg valami csokilikőr. Várj, ez honnan van?- mondta, miközben kisétált a konyhába, és kinyitpotta a hűtőt.
-Legyen az ismeretlen eredetű csokilikőr. Azt csípem. Meg mondjuk kóla, mert annyi alkoholt nem ihatok, tudod, 17 vagyok...
-Jó, de mondjuk, mindent kihzotam volna, mivel a srácok borzalmasak, de azért úriember módjára megkérdeztelek.- magyarázta, és a karjában a flakonokkal és üvegekkel, kisétált a konyhából, majd a válla felett mélyen a szemembe nézett, miközben kivillant gfyönyörű fehér fogsora.
Hirtelen dudát hallottam. Harry odasétált egy ablakhoz, lenézett, majd kiintett.
-A fiúk azok. Mindjárt bejüönnek, csak nyugodj meg és nem lesz baj... -lépett oda hozzám és megsimítottta a vállam, majd elindult az ajó felé, félúton mgeállt é, válla felett visszanézett és rámkacsintott.-
-